Félelmek

Úgy vesszük észre, Adél elkezdett félni. Ennek első jele az volt, amikor megijedt az esőtől, és az égzengéstől. Egyik éjjel kifogtunk egy olyan esős éjszakát, amikor végig, szinte egész éjjel dörgött az ég, na akkor kb fél 12-től hajnal fél 4-ig nem aludtunk, Adél annyira félt. Látszott, hogy nagyon meg van rémülve, őrülten dobogott a szíve, és csak úgy volt hajlandó megmaradni, ha feküdtem mellette a szobájában, a kis sátrában - mostanában ez az egyik kedvenc helye, sokat fekszik benne -, vagy ha magunk mellé vettük az ágyunkba, de ott meg csak virgonckodott. Sehogy se volt jó, aztán hajnalban csak győzött az álmosság, és vissza tudtuk tenni az ágyába. Hosszú őszi éjszakák elé nézünk, ha ez így marad.... :-(

Aztán ott volt a - nem tudok rá jobb szót - rettegése Kiss Kati párjától, Mikitől. Ezt a félelmet az ismeretlenektől azóta kiterjesztette másokra is. Tegnap este beugrottak hozzánk Kónya Gabiék, akik Tomival most itt töltenek pár napot Lausanne-ban, előlük ugyanúgy a szobájába menekült Adél, mint Miki elől. Igaz, néha-néha aztán félénken kikukucskált onnan, szóval gondolom egy idő múlva megbarátkozott volna velük. Főleg, hogy kapott Gabiéktől két nagyon aranyos könyvet, Alona Frankel Bilikönyvét, és Szabó Magda Ki hol lakik c. verseit. Nagyon tetszenek neki, tegnap este óta már kb 10-szer elmeséltem mindkettőt.

Fél továbbá Adél a hangos dolgoktól is most már. Régebben nem volt gond a porszívó vagy a turmixgép, amiket már ismer, azoktól nem fél továbbra sem. Viszont a múltkor pl kint voltunk Pully-ben, és ment a gyerekeknek való kisvonat. Éppen egy gőzmozdony vezette a kis szerelvényt, attól rettegett Adél, sírt mikor el kellett mennie mellette. Ugyanez volt a lufival is, játék közben kipukkadt itthon egy lufi. Megijedt, de rögtön kérte, hogy fújjak fel másikat. Na, nagyon szerencsétlen módon a második lufi már felfújás közben kipukkadt, ettől már igazán megijedt Adél, és azóta sem volt hajlandó a kezébe venni lufit.

Viszont bevezettük azt, hogy a szobájába már csak akkor mehet be bárki, ha ő megengedi. Megmondtuk Adélnak, hogy ne féljen, ide senki nem jön be, ha ő nem akarja. Ez tetszett neki, és tényleg mindig megkérdezzük most már, mit enged meg, és csak azt csináljuk. Ez biztonságot jelent neki, és jó hogy van egy hely, ahol biztonságban érzi magát.