Egy hegyi hotelben szálltunk meg, igazi alpesi szállás volt, fent magasan, egy zsákfaluban, ahová 20%-os lejtésű, egy autónyi széles szerpentin vezetett fel. A felfelé vezető útról csodás kilátás nyílt a városra, a tóra, és a környező hegyekre is:
Rögtön odaérkezésünk után, pénteken az orvosnál indítottunk, ugyanis Adél beteg lett. Már odafelé az autóban kissé nyűgösebb volt a szokásosnál, aztán a szállodában elkezdett görnyedezni, meg sírdogálni, hogy fáj neki, amikor pisil. Nosza, több se kellett, ahogy beértünk a szállodából Luzern belvárosába, rögtön a turista információhoz mentünk, hogy ajánljanak orvost, ahová vihetjük a gyereket (nincs is jobb, mint mikor ezzel kell indítani egy idegen városban ünnepnapon, amikor minden zárva). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a turista információ Luzern hatalmas, hipermodern központi pályaudvarán volt, aminek a csilli-villi aluljáró szintjén minden létező szolgáltatás megtalálható, többek között egy mindennel felszerelt sürgősségi orvosi rendelő is. Nagyon kulturált hely volt, Adélra ráadtak egy vizeletgyűjtő zacskót, egy órát keringtünk kb az aluljáró üzleteiben, vártuk hogy teljen a zacsi, közben próbáltuk itatni, etetni a gyereket, stb. Na, a nagy nehezen összeszenvedett pár csepp produktumból kimutatták a húgyúti fertőzést, kaptunk antibiotikumot (gyógyszertárba se kellett menni, rögtön odaadták), köszi, majd küldik a számlát... :-) Ezek után végre, kb délután 5 óra tájban nekiállhattunk várost nézni, bár már sokra nem futotta, csak egy rövid sétára a belvárosban, elfáradtunk mindannyian.
Második nap alaposabban körbejártuk Luzern belvárosát, délután pedig körbeautóztuk a tavat, amíg Adél szundított egy kicsit. Szerencsére a gyógyszer hatott, így nem fejlődött ki komolyabban a betegsége, nem volt nagyon nyűgös és lázas sem, lehetett vele nézelődni. Bár arra azért rájöttünk, hogy már nehezebb vele turistáskodni, mert állandóan variál, jön/nem jön, motorozik/nem motorozik, minden - számunkra érdektelen és lényegtelen - helyen megáll, minden résbe és lépcsőfordulóba bebújik, motorral száguld mint az őrült, Laci nem győzött utána rohanni, így nem lehet nyugiban sétálni, stb. Úgyhogy délutánra teljesen lefáradtunk, vissza is mentünk korábban a szállodába, és inkább még vacsora után vitte le Laci Adélt kicsit sétálni.
Vasárnap megálltunk Bernben szavazni a magyar követségen, utána pedig megnéztük a medvéket a felújított medveveremben (egy anyamedve, és két kicsi medvebocs a lakója jelenleg):
Az idő szerencsére jó volt végig, Luzernben napsütéses, Bernben már kicsit borúsabb, de úgy látszik, nekünk Bernből ez jut, első alkalommal is esőben tudtuk csak megnézni.
Húsvét hétfőjén pedig itteni magyarokkal töltöttük a délutánt, volt nagy evészet, ivászat, locsolkodás is, idén ez sem maradt ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése