Soha ne hagyd a gyereket egyedül...

...a lakásban, vagy bárhol máshol, mondják az okosok. Eddig is tudtam, és ma ismételten rájöttem, hogy igazuk van. Délután Ákos aludt, Laci meg a partra készült Adéllal. Mivel sok cuccot akartak vinni, elindultam velük én is le az autóhoz, hogy segítsek cipekedni. Lakásajtó bezár, kulcs a kezemben. A liftnél jött a szomszéd srác, Lucien, akivel - és az anyukájával, Anne-el - párszor találkoztunk, amíg itt voltunk, és meg akartuk őket hívni még egy utolsó pohár italra jövő hétre. Amíg Laci beszélgetett Lucien-el, mi Adéllal tartottuk a liftet. A lakáskulcs pedig, ami az ujjamon lógott a kulcstartón, azzal a lendülettel bezuhant a liftaknába. Természetesen nem volt nálunk másik kulcs....

Teljesen bepánikoltam, mert egyrészt Ákos itt aludt egyedül a lakásban, mi van ha felébred és elkezd sírni, vagy valami rosszabb történik, bele sem mertem gondolni. Másrészt, honnan kerítünk lakatost vasárnap délután, aki kinyitja az ajtót, és ha ki is nyitja, egy kulcsunk nem lesz meg a lakásátadásnál, ami zárcserét jelent, több száz frankos kiadás, kinek hiányzik ez így hazaköltözés előtt 5 nappal. Még szerencse, hogy Lucien ott volt, mert felhívta a házmestert, akit nem ért el, aztán a házmester lányát, akitől azt a tanácsot kaptuk, hogy hívjuk fel a liftszerelőket, a telefonszám ki van írva a liftben. Ők beszéltek angolul szerencsére, és még nagyobb szerencse, hogy fél órán belül ki is jöttek, sőt, kb 2 perc alatt ki is bírták szedni a kulcsot az akna aljából. Addig mi Adéllal Lucien-nél dekkoltunk, aki volt olyan kedves, és behívott a lakásukba, mert látta hogy mennyire kivagyunk, főleg én (ott bőgtem a lépcsőn). Ákos szerencsére végig aludt, nem történt semmi baj, de azért jó lecke volt ez.

Adél közben újabb lépést tett a teljes szobatisztaság felé vezető úton. Lucienéknél ugyanis kakilnia kellett, és egyrészt szólt ügyesen, másrészt sikerült neki a wc-be elintéznie, idegen helyen, nagyon örültem neki.