Nem is tudom...

..., milyen címet adjak már a bejegyzéseknek, mert sajnos megint csak betegségekről tudok beszámolni. Adél 2. hete van itthon, a múlt hét végén csak megjött a láz, pedig reménykedtem ugye, hogy megússzuk. Péntekre Adél belázasodott, így kisírtunk egy beutalót a Bethesda kórházba a doktornőtől. Laci elvitte Adélt, megröntgenezték, de nem tudták egyértelműen megmondani, hogy tüdőgyulladása van-e vagy sem. Szombaton kellett visszatelefonálnunk, addigra arra jutottak, hogy mégsem az van, de azért az erős antibiotikumot, amit felírtak, folytatni kellett. Adél egész hétvégén tiszta lázas volt, és rettentően köhögött, folyt az orra, szombaton még a fülészeti ügyeletre is be kellett vinni, mert a fülét is fájlalta, bár ez utóbbiból semmi komolyabb nem lett, szerencsére.

A köhögés a héten is folytatódott, így ismét a fél életünket az orvosi rendelőben töltöttük, kontrollon. Szerdán Adél kapott hörgőtágítót is, hogy javuljon végre a légzése. A doktornőnkkel sosem voltam nagyon kibékülve, most is kicsit lekezelően bánt velünk, mielőtt beutalt volna a kórházba, de a héten már úgy éreztem, komolyabban vett, miután látta, hogy nem szórakozásból hordom oda Adélt, hanem van valami alapja, és tényleg nem igazán javul a gyerek. Végre konstruktív javaslatokat is villantott, mint például, hogyan csináljunk inhalálót tejfölös dobozból a sokezer Ft-os Baby Haler helyett:


és beutalta mindkét gyereket vérvételre is, hogy megnézzük, nem-e vérszegények, ami hajlamosíthat a sok megbetegedésre.

Így a csütörtöki napunkat a szakrendelőben töltöttük, kismillió másik kisgyerekkel a laborra várva, de szerencsére Ákosnak és Adélnak is jók lettek az eredményei. Adélnak a gyulladásos faktor lett picit magasabb, amit ez az elhúzódó hurut indikál, de a többi érték tökéletes. Ákosnak a vasa kissé alacsony, igazából határon belül van, de éppen hogy, neki kell majd egy pici pótlás, de inkább csak a biztonság kedvéért. Szóval összességében elégedett vagyok, az a sok vitamin meg bogyó csak ér valamit, amit Adélba tömök, legalábbis ebben a hitben ringatom magam... :-)

Péntekre már egészen jó lett a helyzet, a hörgőtágító sokat használt, Adél már egészen jól van, és bár a doktornő nem akarja jövő hétre sem oviba engedni, nehogy visszaessen, én azért szeretném bevinni, mert nagyon sok program lesz (télapó ünnepség, bábszínház, úszóbemutató, karácsonyi party). Péntek estére viszont Ákoska robbant le teljesen, tiszta takony, és nagyon köhög, láza is volt/van. Én is kiakadtam ezzel párhuzamosan, hogy miért pont akkorra kell megbetegednie - ha már -, amikorra Adél meggyógyul, így ugye nagy az esély, hogy Adél megint visszakapja, rémes.

Úgyhogy most megint nem alszunk 3 éjszaka óta, Ákos szegényem nagyon szenved. A két felső foga is jön, az egyiknek már érzem a hegyét, gondolom azért is nyűgösebb. Ma már enni sem akart egyáltalán, szóval szépen vagyunk így hétvégére ismét.

DE: Laci kb 2 óra múlva érkezik, és nem megy többet vissza Lausanne-ba, hip-hip hurrá!