Adél mostanában...

... jó formában van. December eleje óta jár oviba folyamatosan, 5 napot hiányzott csak, elég jól tartja magát a sok lázas vírusos, bárányhimlős ovistárs között. Úgy látjuk, hogy szeret menni, megtalálta a helyét, az úszásban is vannak sikerélményei, és néha már barátokról is hallunk (most éppen Ödön és Nórika vannak soron). Itthon is észrevettem, hogy hajmosásnál egy hang nincs mostanában, sőt, önként öntögeti a fejére a vizet, a múltkor az orrába szaladt kétszer is a víz, lazán kifújta, és játszott tovább, szóval vízicsibe lett, na... :-) Időnként szól az óvónénije, hogy van egy-egy apróbb probléma (egy időben pakolni nem szeretett, nemrégen pedig az egyedül öltözködést bojkottálta), de ezek hamar megoldódnak, bár általában úgy, hogy itthon is tenni kell érte. Múlt hét hétfő óta pl pár perccel korábban ébresztem reggel, és egyedül öltözik át pizsamából, bármeddig tart is, így az ovis öltözési gondok is megoldódtak egyből. A szabályokat is megszokta már, kevesebbet dacol. Itthon is sokkal kezelhetőbb kislány lett, szerintem nagyjából cseng le a dackorszak (csak el ne kiabáljam... :-)).



Ákossal jól megvannak, bár, ahogy két bejegyzéssel előbb is írtam, most kezdődik a veszekedős korszak. Csak néha bántja a kicsit, általában akkor, ha megunja, hogy Ákos megint elvett/lerombolt valamit, rámászott valamire, stb. De ez természetes, csak figyelni kell rájuk nagyon, jobban mint eddig. Mostanában néha már eljátszik egyedül, nagy örömömre a duplót nagyon szereti, egészen sokszor épít belőle. A hétvégén Petiéktől kapott Ákos egy szuper favonat készletet, egyelőre még Adél játszik vele, azt is nagyon csípi.



A szerepjáték továbbra is nagyon menő, állandóan az megy, hogy "anya, te most legyél ez, apa az, én meg xy...". "Ákososat" még mindig gyakran kell vele játszani, mostanában ő is a földön kúszik, és nyafog közben, ez különösen akkor felemelő, amikor Ákos is torkaszakadtából ordít valamiért... :-)

Azzal továbbra is küzdünk, hogy nagyon tart az ismeretlentől, legyen az akár új esemény/hely/emberek, stb. Eleve futamodna meg attól, hogy megtapasztalja mi vár rá, mondjuk én is ilyen vagyok sokszor, volt honnan örökölnie a dolgot sajnos. Ha tudjuk, megpróbáljuk azért rávenni, hogy próbálja ki/menjen be/kóstolja meg, stb., és általában másodjára már bátrabb, megbékél a dologgal, sőt, ilyenkor már általában azért megy a hiszti a végén, hogy nem akar hazajönni/nem akarja abbahagyni/kér még...