Görkorit venni nehéz

Ma, kb fél napnyi, egy ovistárs anyukájával közös internet túrás és telefonálgatás után sikerült Adélnak venni egy görkorit. A gond az, hogy egy picit későn szóltak, hogy akkor jövő héttől görkori lenne, mert ilyen pici gyerek lábra nincs túl nagy választék megfelelő egysoros kori modellekből. Konkrétan egy márka jöhet szóba (Roces), ami szerencsére állítható, tehát 25-29-es lábméretig jó, de mivel már ősz van, vége a szezonnak, gyakorlatilag mindenhol elfogyott. Egy újat, és kb 3-4 pár használtat sikerült kettőnknek felhajtanunk.

Szerencsére könnyen meg tudtunk egyezni Saci anyukájával, mert én használtat szerettem volna, tekintve hogy nem olcsó mulatság a görkori, ő pedig megvette az újat. A biztonsági felszerelés könnyebben meglett, Adél nagyon komolyan néz ki a térd-, könyök- és csuklóvédőben. :-) Mondjuk el nem tudom képzelni, hogyan fogják őket megtanítani egyáltalán felállni, meg elindulni, mi egyáltalán nem tudtuk Adélt megtartani korival a lábán, folyamatosan kiszaladt a lába alól a talaj.

Ákos is megkapta ma az első cipőjét, ami neki is Salus lett, neurológusi, illetve konduktori ajánlásra. A hipotón gyerekeknek hamarabb ajánlják a cipőt, hiába nem tudnak még járni, mert jobban összetartja a bokájukat, könnyebben bekényszerül a lábfejük a helyes tartásba, és nagyobb felületen tudnak egyensúlyozni, ami állítólag segíteni fog Ákosnak is, amikor majd az önálló felállást elkezdi gyakorolni. Egyelőre nem tetszik neki a cipő, mert nem hajlékony a talpa, úgyhogy amikor először ráadtam a boltban, ülve rázta a lábát, hogy vegyem le, és közben sírt.

Ma volt egy kis riadalom is a fejvesztett intézkedések közepette, felhívtak ebéd után az oviból, hogy Adél nagyon nyűgös, puffadt a hasa, és panaszkodik hogy fáj. Egy óra múlva megint hívtak, hogy most már elég rosszul van, menjek már be érte, ne várjuk meg a buszt. Ákost felkeltettem, és berohantunk a szigetre, miközben már mindenféle hányós-hasmenős rémséget vizionáltam, a magammal vitt hátizsákot pedig telepakoltam üres zacskókkal és széntablettával. De mire odaértünk, szerencsére megoldódott a probléma. Adél nem tudott elmenni wc-re rendesen, ám Ági mama rengeteg cukros tea, és egy kiadós alhas masszírozás segítségével megoldotta a dolgot.

Nagyon rohanós héten vagyunk túl, a következő még rosszabb lesz, a hétvégén szeretnénk kicsit pihenni, remélem tényleg olyan szép idő lesz, mint ahogy ígérik.