Dolgos november

Amit sosem hittem volna: az első 3 hetemet végig tudtam dolgozni, a gyerekek kitartottak. :-) Igaz, most hétvégére már Ákos kidőlt, nagyon betaknyosodott és csúnyán köhög, úgyhogy péntekre kivettem egy nap szabadságot, és itthon tartottam a gyerekeket (Adélt is, mert náluk meg hányós-hasmenős vírus pusztít az oviban, és reménykedtem hátha megússza, eddig sikerült).

Ákos az őszi szünet utáni első hetet - az én első munkahetemet - nagyon rosszul viselte a bölcsiben, rengeteget sírdogált, nemcsak reggel, hanem napközben is. Az volt a gond, hogy valahányszor a gondozónők kimentek ilyen-olyan ok miatt a csoportszoba előterében lévő fürdőbe, Ákos mindannyiszor azt hitte, hogy őt most itt hagyják, és emiatt eltörött a mécses. Aztán második hétre javult a helyzet, és a harmadik héten már az is előfordult kétszer is, hogy reggel sem sírt, amikor elbúcsúztam tőle. A gondozónőjét is elfogadta teljesen, ami két dologból mérhető le nagyon: amikor két napos céges tréningen voltam Balatonkenesén, és nem én mentem érte, hanem Laci, akkor először annyira meglepődött, hogy visszakéredzkedett a gondozónő kezébe... :-) Amikor pedig szülői értekezlet volt, és a földön ülve beszélgettünk a csoportszobában, akkor odahordott nekem egy csomó játékot megmutatni, és vitt belőle Icus néninek is.

A bölcsivel továbbra is nagyon meg vagyunk elégedve. Mostanra 7-re bővült a csoport létszáma (ez a végső), de a betegségek miatt 4-nél többen egyszerre még sosem voltak, így elég baráti az egy gondozónőre jutó gyerekszám :-) Ebből következően Ákossal is sokat tudnak foglalkozni, és rengeteget fejlődött ennek, na meg a gyerektársaságnak a hatására. Sokat járatják is, főleg az udvaron, és Erzsi néni jár hozzánk továbbra is a mozgásfejlesztés miatt. Ennek hatására Ákos végre, végre elkezdett totyogni!! Először csak pár lépést, de tegnap meg ma már elég sokat gyalogolt egyedül.

A munkába jó visszatérni, jó felnőtt társaságban lenni a nap felében, egyelőre még élvezem. Igaz, még nem szakadok meg, a feladataim egy része még tisztázatlan, de így karácsony előtt nem is igen számítok nagy előrehaladásra. Nálunk a jan-feb lesz húzós az évzárás/beszámolókészítés miatt, akkor nagyobb terhelést fogok én is kapni, ebben biztos vagyok. Az elején ez nem is baj, az első héten éppen elég volt bent ülni 6 órát az irodában, már ebben elfáradtam. A 6 órás munkarend miatt a gyerekeket is simán el tudom időben hozni, és viszonylag korán hazaérünk (fél 5 körül), úgy, hogy negyed 8-kor indulunk el otthonról. Ákost még én viszem be reggel, így egyszerűbb, Laci pedig Adélt. Mondjuk szerencsénk is van, hogy a céges autó miatt két autónk lett, anélkül nem tudom mi lenne (persze meglennénk, csak kevésbé kényelmesen, több cűgöléssel).

Novemberben voltunk még Márton-napi ünnepségen az óvodában a két héttel ezelőtti pénteken. Nagyon hideg volt aznap, plusz eléggé elszervezték az óvodavezetők a dolgot, mert az óvónők kérése ellenére a kinti medence mellé tették az előadás helyszínét (szerintem azért, mert ott több a fény, mint a kerti részen, ahol a műsort követő büfé volt, és hamar sötétedik ilyenkor ugye). Emiatt viszont a gyerekeket alig lehetett hallani, a vízilabda edzés hangzavarát viszont tökéletesen. :-( Mondjuk nekem teljesen mindegy volt, mert Ákos halálra unta az egészet, plusz - mivel agyonra fel volt öltöztetve - alig tudott megmozdulni, úgyhogy elég sokat nyekergett, neki igyekeztem elfoglaltságot találni a lépcsőn. Utána gyorsan ettünk, meg ittunk forró teát/forralt bor, és mentünk haza, így is széjjel fagytunk másfél óra alatt.

A medveparkot is meglátogattuk az egyik utolsó napfényes hétvégén. Ákos valamiért ezt is végig nyekeregte, vagy a medvéktől félt, vagy a téli ruházat zavarta, vagy csak olyanja volt, nem tudjuk, emiatt a végén már eléggé rohantunk, pedig Adél még eljátszogatott volna szerintem. Mindenesetre a medvéket megetettük párszor:

Medveetetés

Néhány életkép: video I, video II

Néhány fotót is tettem fel a hónapból ide.