Mostanában..

... kevés az időm írni, a zsúfolt nyár után beindultak a zsúfolt hétköznapok. A júliusi őrségi hétvége után Adélnak is szünet lett az oviban szeptemberig, és bár Ákosnak újrakezdődött volna a bölcsi, nem nagyon tudtam bevinni, mert folyton sírt (megjegyzem jogosan), hogy otthon akar maradni Adéllal és a mamával. Így két hét szenvedés után maradt mindkét gyerek otthon a nyár végéig, ezúton is köszönjük a sok segítséget mindkét nagymamának.

Augusztus első hétvégéjén elmentem egy 3 napos bentlakásos főzőtanfolyamra Noszvajra, a már jól ismert Magtár fogadóba, ahol rengeteg klassz dolgot tanultam, és persze őrület jókat ettem. Eközben a gyerekek Gyöngyösön voltak Lacival. Ezután néhány nappal pedig elutaztunk 10 napra a Balatonra, először Tihanyban töltöttünk 3 napot Ivánékkal és Petiékkel, majd pedig egy hetet Badacsonyban Janóékkal ugyanabban az apartmanban, ahol tavaly. Az idővel végig szerencsénk volt, nagyon szép napsütés és kánikula volt, úgyhogy nagyon jót tudtunk pihenni. A nyár olyan szempontból is szerencsés volt, hogy a gyerekek egy-két kisebb bajtól eltekintve nem voltak betegek, úgyhogy igazán sok élményben volt részünk.

Augusztus utolsó hetére értünk haza a nyaralásokból, amikor Ákost visszaszoktattam a bölcsibe, méghozzá úgy, hogy Adél a nyár utolsó napjait Gyöngyösön töltötte Teri mamáéknál, mert csak így tudtuk megspórolni a reggeli sírásokat. Így, hogy Adél nem volt itthon, a visszaszokás simán ment. Szeptembertől aztán átköltöztek Ákosék egy nagyobb csoportszobába, ahol a Süni csoportból Katica lett, és az eddigi 7 helyett most már 12-en vannak, ugyanazokkal a gondozó nénikkel. Ákos jele a vödör helyett a hajó lett, de más változás nincs. Továbbra is nagyon szeret járni, eddig egy hetet hiányzott egy nátha miatt, de egyébként jár rendesen.

Szeptember első hétvégéjén tartottuk Adél szülinapját, ahol a legnagyobb sláger az óriás lufi volt (Törpapa, Törp és Barbie), amit a 3 gyerkőc kapott, bár később már a többi ajándéknak is nagyon örült Adél. A társassal (Animal safari az Orchard Toystól) és a kártyával, amit Anikóéktól kaptunk, azóta is rengeteget játszunk.

A mi ajándékunk az volt, hogy elvittük a gyerekeket a Tropicariumba, a szülinapot követő hétvégén. Sajnos a látogatás nem sült el túl jól, több okból sem. Egyrészt irtóztató tömeg volt, emiatt állandóan résen kellett lenni,főleg Ákosra, hogy hová lép el éppen mellőlünk. Másrészt ismét bebizonyosodott, hogy Adélt rettentően megijesztik a zajok, és szerintem a tömeg is. Van ugyanis egy terem, ahol a trópusi vihart szimulálják mennydörgéssel és esővel, itt Adél totálisan behisztizte magát, amit normál esetben is megtesz mostanában (akár az éjszaka közepén is), ha vihar van odakint. Épphogy kimenekültünk a viharos teremből a következőbe, ami a fő attrakció, a tengeri - többek között a cápáknak is otthont adó - akvárium volt. Na, itt a hiszti tovább folytatódott, Adél még csak ránézni sem volt hajlandó semmire, végig háttal ült mindennek. Úgy kellett kimenekíteni onnan, a kifelé vezető víz alatti alagúton is végig csukott szemmel kellett Lacinak átcipelnie őt. Szerencsére onnan már a kijárat következett, mert addigra mindannyiunknak elege lett az egész trópusi kalandból. Legközelebb kétszer is meggondoljuk, hogy ilyen helyre menjünk, az biztos.

Az oviban Adél nagycsoportba lépett és nagyon jól teljesít. Úszásban annyira hajtott mindenki meglepetésére (főleg a miénkre), hogy az első két hét után átkerült a legerősebb csoportba. Most a gyorsúszást és a hátúszást tökéletesítik, levegővétellel ez utóbbit, és napi 600-800 m-t úsznak. Ezen kívül részt vesz reggelenként az iskolaelőkészítőn az oviban, mert úgy döntöttünk, hogy elvisszük suliba, ha a sok "ha" összejön, erről majd írok máskor. Logopédiai fejlesztésre nem kell járnia, és a diszlexia előrejelző tesztje is normális lett (mindkettőt az oviban mérték fel). Nagyon lelkesen megy minden reggel, és amúgy is jó passzban van mostanában. Ja, és péntekenként vízilabda van nekik úszás helyett, ezt is nagyon várják mindig.

Pluszban bevállaltuk még a ritmikus gimnasztikát, ezt már saját szervezésben. Tavasz óta szeretett volna Adél balettozni, de végül úgy ítéltük meg, hogy az nem annyira neki való, mert túl ugribugri ehhez a viszonylag kötött sporthoz. Viszont szerettünk volna valami hasonlót találni neki, és így esett a választás az rsg-re, ami a tornát ötvözi a balettel, tehát tökéletes. Egyelőre nagyon tetszik neki, kedden-csütörtökön járunk az óbudai egyesületbe. Ez a két délutánunk így elég fárasztó, de szerencsére Laci el tudja hozni hazafelé, így nekem Ákossal nem kell végigvárnom az órákat, hanem ahogy megjön Kati, az edző, és elkezdik a tornát, mi indulunk haza.