Bölcsőde

Amíg otthon voltunk, felkerestem a bölcsődét, mert elhatároztam hogy beíratom Adélt szeptembertől arra az esetre, ha úgy hozná az élet, hogy már nyáron hazamegyünk. Eddig is tudtam, hogy nem lesz egyszerű a bejutás, de meg kell mondanom, már a beiratkozás sem az.

Úgy kezdődött, hogy elmondták, idén május 11-15 között lehet beiratkozni, és jelentkezési lapot sem adnak hamarabb, csak azon a héten. Nos, mivel mi akkor nem vagyunk itthon, ezért próbáltam érvelni hogy talán ha most adnának egyet.... Nem akartak adni, de mondták hogy felírják az adataimat egy füzetbe addig is. Leültettek, felírták az adataimat, közben azért beszélgettünk, kérdezgettem ezt-azt, és 10 perc után (gondoltam szimpatikusnak találtak) mégiscsak előhúztak egy lapot, hogy tessék anyuka, oda tudjuk adni ezt már most is... Kell rá munkáltatói pecsét anya-apa oldaláról, és védőnői környezettanulmány. De hiába csináltatom meg hamarabb, leadni nem lehet, csakis azon a héten, és legtöbbször 9-12 között. Jó, mindegy, valahogy elintézzük. De azért még közölték, hogy háromszoros a környéken a túljelentkezés, és amúgy is az egyedüli gyerekeknek van a legkevesebb esélyük bejutni. De ha várólistára akarunk kerülni, akkor ugyanúgy végig kell csinálni ezt a beiratkozási procedúrát.

Ezután telefonáltam a védőnőnek, aki éppen bent volt az irodájában, és gyorsan be tudtunk hozzá szaladni, leadni a jelentkezési lapot, hogy megírhassa a tanulmányt. Ahol lelkiismeretes a védőnő, és sokat jár a családhoz, ott biztos van ennek értelme. Esetünkben azonban ez nem mondható el, hiszen nálunk összesen 3-szor járt a védőnő másfél év alatt, abból kétszer az első hónapban, harmadjára pedig Adél 5 hónapos kora körül, de akkor is én hívtam fel hogy jöjjön már ki legyen szíves, mert meg szeretném beszélni a szilárd ételek bevezetését. Szóval finoman szólva fogalma sincs róla, hogy Adéllal mi újság mostanában, vagy úgy egyáltalán. Úgyhogy a dolog úgy nézett ki, hogy kérdezett néhány dolgot arról, hogy most hogy áll a fejlődésben, és azt fogja a lapra ráírni gondolom. Akármit mondhattam volna...

Összességében viszont egy szavam sem lehet, hiszen ahogy hallottam, itt Svájcban ugyanolyan rossz, vagy még rosszabb helyzet, hiszen ugyanúgy kevés a bölcsődei-óvodai hely, ugyanúgy borzasztó hosszú várólista van, csak még azzal súlyosbítva, hogy ha fel is veszik a gyereket, általában akkor sem egész hétre, hanem csak két-három napra vagy csak délelőttre/délutánra, és mindezért még jó sokat is kell fizetni. Szóval otthon legalább ha felveszik, akkor egész hétre, és nem kerül egy vagyonba.