Szavak és játék

Adél egyre többet "beszél", szinte két-, három naponta tanul egy-egy új szót, vagy mutat be valami új kommunikációs elemet. A legújabb az "ott is", ezt használja arra hogy "ott is", "ezt is", "azt is", "itt is", és hasonló helyzetekben. Pl ha megkérdezem hogy hol van a lábad, megmutatja, majd rögtön rámutat a másikra is, és mondja hogy "ott is". Vagy ha nézegetjük a mesekönyvet, és mutatja mondjuk a virágot, akkor ha van több is, akkor mindet végigmutogatja, és mondja mellé hogy "ott is".

A játékokban is sokat fejlődött, a formakirakók és -táblák már nagyon jól mennek neki, szinte minden formát felismer, és egyre többet be is tud illeszteni. A mesék is lekötik, most kapta meg az Anna és Peti sorozat néhány könyvét, azt hittem még kicsi hozzá, de nem, egy-két történetet, ami vele is megeshet szoktunk neki olvasni (fogmosás, hinta, stb.), és nagyon figyel rá, meg kommentálja a rajzokat. A labdát próbálgatja gurítani, és nem csak a vakvilágba, hanem célzottan, pl a járdaszegély mentén egyenesen (a rúgás már egy ideje jól megy). És elkezdett rendezgetni, pl a ceruzákat egymás mögé rakja a szőnyeg szegélye mellett, szétválogatja a játék kanalakat és villákat, a cipőket sorba rendezi, valahogy így:



És amit tavaly ősszel még nem tudott és nem is szeretett: homokot lapátolni, hintázni, nagyobbaknak való csúszdán egyedül lecsúszni, ezek most már jól mennek! Ezen úgy csodálkozom, hogy télen nem is hintáztunk pl, és most mikor először beleült a játszótéren, rögtön megtetszett neki, ki sem akart szállni (tavaly ha egy percet benne ült sokat mondok). Lapátolni sem tudott még tavaly, idén egyből ment, pedig otthon nem lapátolt semmit a télen. Hogy rakják össze a gyerekek ezeket a dolgokat, rejtély...