3089 m magasan voltunk

Laci szülei a múlt héten elkísérték Lacit a Zermatt maratonra, mi Adéllal akkor nem mentünk. Viszont a fotóik alapján kedvet kaptunk a környékhez, úgyhogy elhatároztuk, amint tehetjük visszatérünk oda, én hogy lássam, Laci pedig hogy rendesen körülnézzen. Zermatt és környéke arról nevezetes, hogy elég sok 4000 m körüli hegycsúcs, és gleccser látható itt, télen Európa egyik legnagyobb, legigényesebb, és persze legdrágább síparadicsomaként üzemel, nyáron pedig rengeteg túráznak a környéken a magas hegyek között. Na és persze a város maga is gyönyörű.

Ma az időjárás jelentés alapján úgy tűnt, szép idő lesz, úgyhogy korán reggel felkeltünk és elautóztunk Täsch-be (Zermatt-ba nem lehet autóval behajtani), onnan pedig Zermatton keresztül felvonatoztunk a Gornergrat nevű kilátópontba, ami 3089 m magasan fekszik (ez a legmagasabb pont, ahová vonattal fel lehet menni, felvonóval egészen 3800 m körülig fel lehetne jutni). Itt egy áttekindő térkép:

És itt egy fénykép, mögöttünk látható 3 gleccser, és egy-kettő a 4000-es csúcsok közül:


Odafent nagyon szép idő volt, kicsit felhős, de tiszta és napos idő, úgyhogy szinte minden hegy, a gleccserek is nagyon jól látszottak, és felfelé menet a vonatból a Matterhorn is megmutatta magát, tisztán látszott (ami ritka), később már szinte végig felhőben volt. Furcsa érzés volt fent lenni, azért picit éreztük hogy ritkább a levegő, ziháltunk, a fejünk kicsit nyomott volt, de csak éppen. Adélon persze nem látszott semmi, ő vidáman szaladgált.

Kb 50 percet töltöttünk fent, bejártuk a kilátóteraszt, ami végülis több szintes, és tényleg csodálatos a látvány, nagyon élveztük. A végére eléggé elfáradtunk, Adél nagyon éhes volt, úgyhogy a vonaton lefelé gyorsan enni kellett, aminek a végén el is nyomta őt az álom, úgy ahogy volt, a babakocsiban ülve. Mi is nagyon ásítoztunk Lacival, lehet hogy a ritkább levegő is benne volt a dologban. Adél mindenesetre úgy kidőlt, mint egy zsák, meg sem moccant egy órán keresztül, úgy aludt... :-)

Miután leértünk a vonattal Zermattba, megebédeltünk a magunkkal hozott dobozból :-), majd sétáltunk még egy jó nagyot a városban. Természetesen, az eddigi gyakorlathoz híven, itt is megkerestük a legmenőbb játszóteret, ahol Adél boldogan fetrengett egy órán keresztül a kavicsban, így:



Egyébként nagyon vicces, mert a Matterhorn tényleg mindenhonnan látszik a városban, még a játszótérrel is... :-) További izgalmas fotók a Picasan lesznek.