Bern nem tetszett annyira, mint vártuk, bár szerintem túl sokat vártunk a várostól, na meg esőben minden kevésbé tűnik szépnek. A belvárost egész jól sikerült bejárni, szerintem minden fontosat láttunk az óvárosban: a Münster katedrálist, a városháza és a parlament épületét, a medvés szökőkutakat és egyéb medvés jelképeket, a medvevermeket (amelyeket most sajnos pont átépítenek, na meg a bennük élő medve is meghalt áprilisban, úgyhogy üresek voltak), és az egyik leghíresebb látnivalót, az óratornyot:
Krakkó és Prága után itt sem voltunk elhalva az óratoronytól. Az útikönyv szerint egy többperces produkciót kellett volna látnunk, ez persze nem volt igaz, de a látványosságra vágyó turistahad itt is megvolt, az a néhány turista, aki az eső ellenére kitartott, tuti hogy egész órakor ott tolongott a torony körül (bennünket is beleértve). Legjobban szerintem Adél élvezte a dolgot, az óratorony jobb oldalán forgó állatok, és a harangozás együtt nagyon érdekes volt, legalábbis számára.... :-) Bár meg kell mondjam, eddig a legnagyobb csalódás a krakkói trombitás volt, az az igazi turistavakítás, ez azért valamivel jobb.
Ami még Adél számára nagyon jó buli volt: az egyik sétálóutca közepén hosszú-hosszú ideig lehetett a csatornafedő rácson rohanni, s közben nézni a rács alatt folyó vizet, sőt néha egy-egy szökőkút is befigyelt, ahol pancsolni lehetett (az nem volt elég, hogy az eső áztatott bennünket...):
Szép időben egyébként nagyon klassz sétákat lehetne tenni a városban, az óváros nagyon szép, és Bern tele van múzeumokkal is, szóval gyerek nélkül lenne még mit felfedezni rajta. Talán majd egyszer... :-)
Bónusz kép: a belváros tele volt egyébként árkádokkal, ahol a pici üzletekben főként galériák, dizájn boltok, és csinos kis butikok voltak. Itt Adél éppen egy művészi kék fürdőkádba mászott bele a Szindbád nevű üzlet előtt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése