A nagy ágyteszt

Adélnak itt Lausanne-ban a kezdetektől fogva kisgyerekeknek való, nem rácsos ágya van. Az ágy egyik oldalán csak az ágy feléig tart a védőrács, úgyhogy eddig ez a fele a fal felé volt fordítva, tehát gyakorlatilag fordítva állt az ágy, mint kellett volna, nehogy Adél kiessen.

Persze csak idő kérdése volt, hogy mikor tanul meg be-és kimászni, ez már néhány hete bekövetkezett. Viszont eddig szépen tartotta a rendet, soha nem mászott ki belőle, csak befelé. Ha felébredt, mindig szólt, én meg kivettem. Egészen a mostani egyik éjszakáig, amikor vmi puffanásra ébredtünk. Laci beszaladt, és azt látta, hogy Adél már visszafelé igyekszik az ágyba, a kis sátra meg felborítva áll a sarokban. Nagyon megijedtünk, mert nappal sem szokott kimászkálni, éjszaka meg pláne. Így, mivel nem akartuk hogy félálomban kizúgjon, vagy hálózsákban próbáljon kimászkálni, Laci ma megfordította az ágyat. Ami azt jelenti ugye, hogy szabad az ágy egyik felén a be-és kijárkálás...

Elmagyaráztuk Adélnak, hogy továbbra is csak akkor jöhet ki, ha mi megengedjük, hogy ha alvás van, akkor nincs kimászkálás, hogy ő már nagylány, stb, és vártunk. Nos, a mai délutáni alvásból nem is lett semmi, az idő első felében próbált kimászkálni, jó néhányszor bementem a lelkére beszélni hogy ezt nem kéne... Végül odaadtam neki egy annapetit, hogy nézegesse (ezt szoktuk mostanában, sokszor úgy alszik el, hogy nézegeti, majd félreteszi és elalszik), nos ma ez sem jött be, délutáni alvás nélkül maradtunk. Hosszú délutánnak nézünk elébe...