Zoliék pénteken érkeztek, nagyon sima repülőút után. Adél először nagyon szégyenlős volt, de közel sem volt annyira megrémülve, mint Mikitől vagy Gabiéktól. Kb egy óra múltán már megengedte, hogy Anikó belépjen a szobájába, amit nagyban segített persze, hogy kapott ajándékba egy könyvet, ez mindig nagy vonzerő. Dani ugye a kezdetektől azon igyekezett, hogy Adél közelében lehessen, úgyhogy hamarosan ő is bebocsáttatást nyert a szentélybe, innentől pedig ment minden, mint a karikacsapás. :-) Hamar megvolt a barátkozás.
Jól sikerült a 3 nap. Szombaton Lacival meg Adéllal elmentek Gruyéres-be, én maradtam itthon, mert egyrészt hatan nem férünk be az autóba, másrészt meg úgyis régen volt szabadnapon.
Vasárnap Montreaux-ben voltunk délelőtt, a fiúk elindultak korán reggel futva (3 óra alatt értek oda), mi pedig Anikóval és a gyerekekkel később utánuk mentünk autóval. Délután Lausanne-ban mászkáltak.
Hétfőn délelőtt a Sauvabelin kilátóját mászták meg, délután pedig mindannyian átmentünk Genfbe (én vonatoztam), és kicsit várost néztünk a repülő indulása előtt.
Adél és Dani nagyon aranyosak voltak együtt. Dani mindig igyekezett Adél közelében lenni, ment utána, és csinálta amit ő. Adél ezt nem mindig viselte jól, de összességében örült neki, hogy volt még egy kisbaba a házban, azóta is emlegeti Dani babát főleg, na meg Zolit. :-)
Kicsit beárnyékolta a kirándulásukat, hogy Dani kicsit benáthásodott péntek estére, ami vasárnapra Adélra is átragadt, de azóta kiderült, hogy mindkét gyerek megúszta könnyebben, nem lett belőle súlyos betegség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése