Első hét az oviban

A héten megkezdtük az "ovit", amit nem is neveznék klasszikus, Magyarországon használatos értelemben ovinak, mert itt csak délelőtt vannak a gyerekek, 9-11.30-ig. Nincs ebéd, tízórai, csak egy kis játék, némi irányított éneklés/torna, aztán már jönnek is haza a gyerkőcök. Inkább játszóház, foglalkoztató, angol-francia kétnyelvű (Adélhoz angolul beszélnek, mert így kértem). A nagyobbaknak (4 év felett) persze már van többfajta irányított foglalkozás, angolóra délután stb, de Adél korosztályában még nincs semmi ilyesmi.

http://www.montessori-mickischool.ch/french-english-kindergarten.html

Hetente két alkalommal, kedd és csütörtök délelőtt fogom vinni Adélt, ha bírni fogja. Itt nincs beszoktatás, ott kell hagyni elsőre a gyereket, és kész, majd megvigasztalják ha sír. Nekem ez nem nagyon tetszett, de ez van, mondjuk tényleg 2 óra az egész. Kedden egész jó volt a helyzet, Adél kb 2 percet sírt, aztán leült a kis almájával (tízórait lehet vinni a gyerekeknek), evett belőle, ettől megvigasztalódott, és ment játszani az óvónénivel. Az elmondások alapján főleg rajzolgatott, nem nagyon játszott senkivel, szerintem megfigyelő állást vett fel. :-)

Ma már rosszabb volt a helyzet, mikor elmentem, elkezdett sírni, hogy kéri az almáját (szegénykém, az ismerős otthoni dolgokban próbál menedéket keresni úgy látom). A baj az volt, hogy nem találták a hátizsákunkat, mert egy nagyobb gyerek véletlenül elpakolta onnan, ahol lennie kellett volna. Na, Adél vigasztalhatatlan lett, akkor felhívtak engem, hogy hová tettem le a zsákot, égre-földre keresték, végül meglett. Addigra Adél elég zaklatott lett, és csak úgy lehetett megnyugtatni, ha ráadták a kabátját/sapkáját/kinti cipőjét, abban volt végig, nem volt hajlandó levenni még a sapkát sem 1,5 órán keresztül. Utána már hajlandó volt bemenni a terembe, és megint rajzolgatni, ilyesmi, de nagyon várt engem, többször is kiment megnézni, hogy nem vagyok-e még ott, mikor megérkeztem, akkor is kint ült az öltözőszobában a padon, és várt engem... Majd' megszakadt a szívem. Úgy látom, nagyon megviseli hogy elmegyek.

Pedig egyébként a játékok, meg a gyerekek nagyon tetszenének neki, ma is amikor megérkeztem, nagyon megörült, azonnal rohant és húzott volna be a terembe, hogy "játsszunk", akkor bezzeg már lett volna kedve hozzá. Úgyhogy remélem megszokja, hogy nem vagyok ott vele, és lesz kedve játszani a többi gyerekkel majd. Egyelőre nem tiltakozik konkrétan, hogy menjünk, de annyira nem is érzi jól magát. Jövő héten kiderül, most keddig itthon vagyunk.

Van még egy magyar kislány az oviban, Csenge (eredetileg ők ajánlották ezt a helyet nekünk), ő Adéllal egyidős, és bár már találkoztunk velük kétszer ezelőtt, az oviban eddig egymáshoz se szólt a két leányzó, bár ebben a korban nagy barátkozást még nem is vártam. Holnap is elmegyünk hozzájuk, hogy szokják egymást egy kicsit a lányok, hátha segít nekik. Csenge egy héttel hamarabb kezdett nálunk, ő is kedd-csütörtökön jár, de az első három alkalommal rengeteget sírt, most már nagyobb kedvvel marad ott, remélem nálunk is így lesz.