Óvodai események

A mai nappal túl vagyunk a 3. óvodai héten. Az első heti 2 alkalom után Adél rögtön beteg lett persze, pénteken benáthásodott, aztán szombaton jött a láz, és a masszív torokgyulladás, ami eltartott egészen következő hét szerdáig. Úgyhogy múlt héten kedden egy alkalom kimaradt, csak csütörtökön vittem újra. Persze így egy hét kihagyás után volt nagy sírás-rívás , és a héten is mindkét alkalommal. Ami egyrészről jó, mert végre kimutatja, hogy nem tetszik neki a helyzet, nem próbál hősiesen, száját összeszorítva mosolyogni, és úgy tenni, mintha nem is bánná hogy elmegyek (Lacival sokat beszélgettünk Adéllal erről, úgy látszik valamit megértett belőle). Másrészről viszont nagyon rossz úgy otthagyni, hogy nagyon sír utánam, sőt már reggel elkezdi a sírdogálást és a szomorkodást itthon, mielőtt elindulunk. Látom, hogy nagyon megviseli, hogy nem vagyok ott vele, és hogy otthagyom az oviban. Úgy látom, a keddi napok lesznek a rosszabbak, amikor közbeesik egy hétvége is, hosszabb idő telik el a két nap között. A csütörtökök eddig mindig jobbak voltak.

Az viszont jó, hogy ma is, és múlt csütörtökön is, miután elmentem, és a pár perces ordítás befejeződött, Adél jókedvű volt a továbbiakban. Ma, amikor érte mentem, egy csapat gyerekkel üldögélt az egyik óvónéni körül, és nagyméretű képeket nézegettek, rajtuk angolul az elnevezés (lepke, alma, ilyesmik). Jókedvűen szaladt oda hozzám, hozta megmutatni, hogy éppen mit néznek, aztán visszaszaladt vele és eltette a helyére. Itthon is jókedve volt, és azt mondta, jól érezte magát az oviban. Úgyhogy, bár egyelőre nem szeret menni, azért van remény, hogy belerázódik majd ebbe.