Azt hiszem, élete első, ellenkező nemű rajongásának tárgya is megvan (az apján kívül persze) Bence személyében, aki 6 éves, egy itt élő magyar család fiúgyermeke. Már az óvodában feltűnt, hogy szimpatizál vele, de tegnap este voltunk náluk vendégségben, és Adél mindig Bence mellett akart ülni, azt akarta csinálni amit ő, és amikor eljöttünk, puszit akart neki adni (pedig sose akar senkinek sem adni, még nekünk sem). Olyan cuki volt, már rajtunk volt a kabát, és odaállt jó szorosan Bence mellé, de nem mondta mit akar, csak várta szótlanul, hogy Bence majd kitalálja és lehajol hozzá, ő meg adhat neki puszit... :-)
Egyébként Melindáéknál nagyon jól éreztük magunkat. Adél kezdetben nagyon meg volt szeppenve, valamiért megijedt Bence apukájától, Zsolttól, és alig mert egy helyiségben tartózkodni vele, de kb egy óra múltán feloldódott. Az este végére már nagyon otthon érezte magát, Csengével (akivel egyidősek) és Bencével egy hatalmas babzsák fotelbe ugráltak bele a kanapéról kb egy órán keresztül, ez volt a fő szórakozás. Adél annyira kifárasztotta magát, hogy úgy aludt, mint akit fejbevertek, még ma reggel is (igaz, korán keltünk) alig bírtunk életet lehelni szegénybe. De ez már egy másik poszt (autószalon) témája lesz.... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése