Elintéztük a követségen...

...az ügyeket. Megigényeltük a magyar születési anyakönyvi kivonatot, és kértünk Ákosnak egy egyszeri hazautazásra jogosító magánútlevelet, mert arra esély sincs, hogy egy hónap alatt, mire hazamegyünk, megérkezzen a normál útlevél. Normál útlevelet egyébként nem is fogunk csináltatni, mert a követségen a konzul asszony javaslata nyomán rájöttünk, hogy Ákosnak már lehet csináltatni személyi igazolványt, ami tökéletes Európán belüli utazásra is. Ezt én egyedül is tudom kérelmezni majd Mo-on, úgyhogy most várunk, hogy megérkezzen a magyar születési anyakönyvi kivonat, ami az előfeltétele minden további papír beszerzésének. A konzulátuson egyébként nagyon kedvesek voltak, mivel Ákos gyakorlatilag egész idő alatt (kb egy óra hosszat) sírt, beküldtek bennünket egy külön szobába, hátha ott kényelmesebben elleszünk, de ez sajnos nem sokat használt. Amúgy is egész nap olyan nyugtalan volt Ákos, tegnap bal lábbal kelt úgy látszik, ma sokkal nyugodtabb napunk volt.