Ez volt az első teljes hetem egyedül a gyerekekkel, és nagyon jól boldogultam, bár hozzá kell tennem, mindkét gyerkőc jól viselkedett úgy általában. Csütörtökön volt az utolsó óvodai napunk. Elköszöntünk az óvónéniktől (főként a "feteke nénitől", aki egy fiatal gyakornoklány, ő volt Adél kedvence, és a "piros nénitől", ő Gisele, a vezető óvónő), és megköszöntük nekik, hogy ide járhatott Adél. Úgy érzem, Adélnak hasznára volt ez a fél év, remélem betegségek leküzdésében is edződött, megtapasztalta kicsit, hogy milyen, ha nélkülem van pár órát rendszeresen, most már hamarabb barátkozik meg ismeretlen gyerekekkel - bár első találkozásnál még mindg nagyon távolságtartó, és hát be kell vallanom, kicsit rosszalkodni is megtanult... :-)
Pénteken, mivel megjött végre a meleg és a napsütés, lementünk a tópartra homokozni, pancsolni, nagyon klassz volt. Most már minden nap, amikor tehetjük, ez lesz a program, kihasználjuk a maradék 3 hetünket.
Végre Anitáékkal is találkoztunk, akik nemrégen költöztek ide Lausanne-ba két kislánnyal. Laura 4 hónapos, Anna pedig Adéllal egyidős, pontosabban 6 nappal idősebb. :-) A lányok hamar összebarátkoztak, és ma sikerült tovább mélyíteni az egynapos ismeretséget, mert ma délelőtt is a partra mentünk, és teljesen véletlenül ismét összefutottunk. Egyébként kicsi a világ, mert kiderült, hogy Anitát ismeri Laci, ő ugyanis Irénkének a keresztlánya, Irénkéék meg nagyon jó barátai Teriéknek.
Ma Laci segített Gyuláéknak költözni, délután mi is csatlakoztunk az új lakásban hozzájuk, Adél még pakolni is segített a fiúknak. Közben sajnos összeevett mindenféle sós rágcsát (főként csipszet és ropit), ami ki volt téve az asztalra, rendes kaját meg nemigen vett magához. Ennek eredményeképpen késő délután elkezdte mondogatni hogy fáj a hasa, itthon pedig, hazaérkezés után kb 10 perccel, viszontláttuk a teljes napi menüjét, a nappaliban az ágyra, és úgy nagyjából mindenhová jutott belőle. Először megijedtünk, mert azt hittem valami hányós betegséget szedett össze (délelőtt szerintem a szájába is jutott a tó vizéből), de úgy tűnik nem. Egyszer már feküdte meg a gyomrát a nagy mennyiségben elfogyasztott sós ropi (az is Gyuláéknál volt tavaly), akkor ugyanígy kihányta este. Ahogy akkor is, most is jól volt utána, úgyhogy remélem kialussza magát, és ennyi volt a hányásból. Viszont úgy tűnik, nem bírja a gyomra megemészteni a sós cuccokat nagyobb mennyiségben (mondjuk nincs is hozzászokva, hogy ilyeneket egyen).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése