A bölcsibe szépen beszokott, szeret ott lenni, ő a legjobb evő és a legjobb alvó a csoportban. Mindent megeszik amit elébe raknak, kivéve a halkrémet és a savanyú tojásfőzeléket (ezt mondjuk megértem). Mivel korán járunk, az elsők között szoktunk érkezni, és kéthetente, amikor Gabi néni van, akkor a másik csoportszobába kell bemenni, mert Gabi néni ott szeret beszélgetni, amíg eljön a reggeli (és a többiek megérkezésének) ideje. Régebben ez teljesen megrémítette Ákost, mostanában azonban hátra sem nézve szokott berohanni a másik csoportba, mert ott sokkal több autó van, mint a saját termükben, és ezt nagyon szereti. Egyenesen hisztizik, ha nem mehet oda, ma is pl lefeküdt az előtérben a földre ordítani, mert Icus néni volt ma, és ő nem mindig megy át amásik szobába, Icus néni meg is lepődött, nem látta még Ákost így műsorozni... :-)
Kb 3 hete ő is a földön, matracon alszik a többiekkel, mert az egyik délutáni alvásnál arra lettek figyelmesek a gondozónők, hogy Ákos kimászott az ágyból, áll az ablakpárkányon (a kiságya az ágy mellett áll), és néz ki az ablakon... Mivel csak heten vannak, így nincsenek különösebb konfliktusok a csoportban, de Ákos a gondozónők leírása szerint inkább a csendesebb, szemlélődőbb gyerekek közé tartozik. Mostanában azonban már egyre merészebb, és kevésbé békés dolgokban is utánozza a két hangadó kisfiút, pl felmászik a szekrényekre ő is, de ez természetes, ahogy egyre ügyesebb.
A mozgása nagyon szépen halad, 3 hete volt nálunk Erzsi néni, aki járt hozzánk tornáztatni, és nagyon meg volt elégedve. Stabilan jár Ákos, próbál szaladni, kb félúton tart a futás és a lépegetés között, de már tudja szaporázni. :-) Ugrani is sokszor próbál, de még nem igazán sikerült eddig. Mindenhová felmászik, a játszótéren a mászóvárba pl, továbbra is viszonylag óvatos, bár sokkal merészebb is egyben, Adélt követi mindenhová, és mondhatom, hajmeresztő dolgokat tudnak kitalálni. Szépen megtanult motorozni, fékez, kanyarodik, és esni is egészen jól tud, nemhiába nyüstölte annyit Erzsi néni a babzsákon. Ami még nem megy, az a megállás ha szólok, ilyenkor mindig inkább begyorsít, és csibész mosollyal várja, hogy kergessem. Az nem érdekli, hogy esetleg egy autó készül éppen elütni őt, vagy hogy bazi nagy a szegély, amire jó eséllyel nem tud felugratni. Emiatt rettentően kell rá figyelni, ami miatt most jelenleg elég fárasztó egyedül kimenni a két gyerekkel, mert általában ketten két irányba mennek. Ráadásul Adél mostanában kétkerekűn bicajozik, és még szüksége van segítségre, közben nehéz Ákost is lesni fél szemmel.
Az utóbbi hetekben egyre többet próbál beszélni, rengeteget halandzsázik, de egyre több érthető szó körvonalazódik a mondanivalójából. Nagyon pösze és mident "t" betűvel mond ("tattoj" = traktor, "ijjamos" = villamos), de ha megszokja az ember füle, akkor egészen sok mindent ki lehet hámozni. A járműveket elég jól ismeri (busz, autó, traktor, villamos, darusautó), ilyesmik is mennek hogy kérem, köszönöm, igen "iddem", "itt is vagyok", mama, papa, Adél, szia, néhány állat ("ijjaf" = zsiraf, "alat" = halak, "nyau" = cica, "vauvau", ), cipő, "satta" = sapka, "sotta" = sonka, "iszet" = vizet, "telepo" = télapó, ilyesmik. Ha énekelünk, akkor a maga nyelvén ő is mondja végig a dalokat, pl a Fújja szél a fákat, a Paprikajancsi a zöld erdőben, ill a Gyerekek szeretik a perecet nagyon kedvelt. Mondják hogy a bölcsiben is mindig mondja a gondozónőkkel a mondókákat, és ha betesznek zenét, akkor táncol. Itthon is ireg-forog, utánozza Adélt, aki persze pörög ezerrel ha zenét teszünk be.
Továbbra is nagyon kimutatja az érzelmeit, nem olyan zárkózott mint Adél. Rengeteget nevet, kacag, kifejezi az örömét, ugyanakkor rettentő hisztis is. Ha valami nem tetszik, akkor lefekszik a földre és ordít, legyünk bárhol, utcán, boltban, orvosi rendelőben, tökmindegy. Klasszik... :-) Adél nem volt ilyen, nos, másodjára megkaptuk. Viszont úgy érezzük, ez a nevetősség Adélnak is hasznára válik, mert ő is sokkal többet nevet mióta Ákos velünk van, és ez nagyon jó.
Az alábbi képen éppen Andi vágja a haját, és ezt csak mérsékelten viseli jól:
Az alábbi képen jól látszik a kópé mosolya (Adél szoknyája van rajta, mert ő is azt akart felvenni):
Szerintünk jó testvérek, Adél szereti Ákost, sokszor kedveskedik neki, pl ha eszik valamit akkor visz Ákosnak is, vagy ha Ákos sír valamiért akkor odamegy vigasztalni, stb. Ugyanakkor sokat veszekednek is, még mindig nagyon erős náluk a "mindig az kell ami a másiknál van" c. történet, amitől estére a hajunk is égnek áll sokszor, mert van hogy egész nap egymást gyűrik, és ilyenkor megy a visítás. De ez azt gondolom természetes is, egetverő féltékenységi dolgokat egyik oldalról sem látunk. Néha talán Ákosnál, mert nagyon anyás még mindig, és sokkal erőszakosabban tudja kikövetelni magának, hogy őt ölelgessem vagy vele foglalkozzak, inkább arra kell ilyenkor jobban figyelni, hogy Adél ne szoruljon háttérbe.
Ákos továbbra is nagyon anyás, de igyekszünk szoktatni ahhoz, hogy más is van a világon rajtam kívül. Ebben a bölcsi is segít, ami a hozzám tapadását is súlyosbítja, de az elválást is segíti szerintem. A nagyszülőknél nagyon jól megvan, viszont akkor mindig sír ha elmegyek. Legfőképpen akkor rossz a helyzet, ha éhes (ami igen gyakran van), mert valahogy még mindig nagyon összefügg a fejében az, hogy anya=kaja, hiába vagyunk pl Gyöngyösön ahol tiszta és világos, hogy mama a főnök a konyhában, mégis tőlem várja hogy adjak enni. Játékokban nagyon el tud mélyülni, kedvencei az autók, ezeket órákig (nem túlzok) is el tudja tologatni, és a könyvek, imád lapozgatni és mutogatni a könyvekben, sőt, egy-egy rövidebb történetet már végig is hallgat. Kedvencei a böngészők mostanában, na és annapeti of course... :-(
Még egyszer nagyon sok boldog 2. születésnapot Ákos!
Boldog szülinapot!
VálaszTörlésBoldogat neki így utólag is!
VálaszTörlés