Hegykő és bicikli

A május 1-i hosszú hétvégét Hegykőn töltöttük Lacival, egy kedves baráti házaspár társaságában, gyerekek nélkül. Nagyon jól éreztük magunkat, bár az utazás nem volt izgalmak nélküli. A legfőbb bonyodalom pénteken történt, amikor is a Gyöngyösre történő utazás előtt (oda vittük a gyerkőket hogy Teriék vigyázzanak rájuk) Ákos felmászott a gyerekszobában az ablakpárkányra, majd leesett, és elharapta a nyelvét. Ömlött a vér, jól megijedtünk, Laci kihívta a mentőket, akik beküldtek a Bethesda ügyeletre, stb, végül 3 óránk elment a szituval, de szerencsére nem kellett összevarrni a sebet, mert az kórházi bentfekvést jelentett volna. Így péntek estére értünk Gyöngyösre, péntek ebéd helyett. Kb 2 óra elteltével hazajöttem, így a gyerekek három éjszakát voltak tőlünk külön.

Szombat reggel indultunk Hegykőre, amit így utólag erős gasztrotúraként jellemeznék. Elsőként megejtettünk egy kényelmes villásreggelit a Villa Bagatelle-ben Budán. Az idő csodásnak ígérkezett, és az étterem tökéletesen illett a napfényes szombathoz. Ezután elautóztunk Pannonhalmára, ahol természetesen borospincét szerettünk volna látogatni, de éppen nem indult vezetett túra, így meg kellett elégednünk a borterasszal. Mondanom sem kell, ez sem volt ellenünkre, szó szerint mi voltunk idén az első vendégek, a hölgy akkor nyitott ki, amikor odaértünk. Ültünk a nagy nyugiban a hegyoldalban a napsütésben, egyszerűen szuper volt.

Ezután jött az ebéd az apátsági Viator étteremben, ami nagyon híres az utóbbi időben a kitűnő konyhájáról. Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk, minden szempontból nagyon elégedettek voltunk. Már erősen délutánba hajlott a nap, amikor továbbutaztunk Hegykőre, ahol a Tornácos panzióban szálltunk meg, és egy laza esti wellness-el fejeztük be a napot.

Szükség is volt a pihenésre, mert vasárnap közel 60 km-t tekertünk bicajjal. Meglátogattuk Ruszt városát, majd hazafelé megálltunk Fertőrákoson, Ráspi István vendéglőjében, ami úgyszintén valódi kulináris élmény volt. Utólag csodálkozom, hogy mennyire jól bírtuk mi lányok a tekerést, főleg ha hozzáteszem, hogy az utolsó 18 km nagy részét felfelé és erős szembeszélben tettük meg úgy, hogy sem Rita, sem én nem vagyunk edzett bicajosok (ellentétben a fiúkkal, akik sokszor munkába is azzal járnak).

Utolsó nap végül nem iktattunk be semmilyen programot, siettünk haza, mert Ritáék utaztak tovább, nálunk meg sajnos Ákoska eléggé lebetegedett a nagyszülőknél, lázas volt sokat, így minél hamarabb szerettünk volna Gyöngyösre érni. Miután megérkeztünk, bevittük az ügyeletre, ahol mandulagyulladást diagnosztizáltak, amit azóta sikeresen kikezeltünk.

Fotók itt.

Ami nagy hír volt még ezen az ominózus hosszú hétvégén, hogy Adél hosszas nézegetés után megkapta az első pedálos bicaját. Teri mamáék ajándéka lett végül, bár mi néztük ki, egy szép piros/virágos Hauser-t kapott, 14' kerékkel. Gyöngyösön kapta meg, és Laci tanítgatta Adélnak a tekerést/fékezést, amíg ott voltak a hegykői utunk alatt a gyerekek. Ekkor még a pótkerék is fent volt, de hazajövetelkor le is vettük, hogy beférjen a bicaj a csomagtartóba, és azóta sem tettük vissza.Ahogy vártuk, Adél viszonylag gyorsan ráérzett az egyensúlyozásra, ami még nem megy, az a megállás/elindulás, ezt még sokat kell gyakorolnia.