Zsúfolt október

Ismét eseménydús hónapon vagyunk túl, amit persze nem panaszképpen mondok. Október végén két hosszú hétvége esett egymás után, mindkettőre utazást terveztünk, de végül nem jött minden össze úgy, ahogyan szerettük volna.

Az október 23-i hétvégén Szekszárdra utaztunk barátokkal, 2 éjszakára. A Merfelsz, Bodri és Heimann borászatokat, ill. a Brill pálinkafőzdét látogattuk meg, finom borokat és kiváló pálinkákat kóstoltunk mindenhol. Az idő egyszerűen mesés volt, napos és meleg, tökéletes kirándulóidő. A gyerekek Gyöngyösön voltak, és persze mikor máskor betegedjenek meg, mint amikor nem vagyunk ott, úgyhogy emiatt egyrészt Teriéknek is nehezebb dolguk volt, és mi is - főleg én - többet izgultunk amiatt hogy hogy vannak, mi van velük. Szerencsére az utazást megszakítanunk nem kellett, de azért jobb lett volna, ha jól vannak. Hétfőn értünk haza Szekszárdról, de akkor még csak Bp-re, mert estére színházjegyünk volt, a Mikve c. előadásra. Én már nagyon-nagyon vártam, mert egyrészt évek óta még csak a tájékára sem jutottunk egyetlen színháznak sem, másrészt pedig a darabról is jókat olvastam/hallottam. Végül majdnem meghiúsult ez a program is, mert ahogy este 6.58-kor beestünk a 7 órakor kezdődő előadásra a Vígszínházba, közölték hogy nem ide kellett volna jönnünk, hanem a Pestibe a Váci utcára (aki nem tudja, annak mondom hogy a két színház egy cégér alatt működik, jobban meg kellett volna néznem a jegyet...). Itt egy pillanatra megzuhantam, de aztán nekiálltunk a Honvéd utcán sprintelni, és negyed 8-kor beestünk a Pesti Színházba, ahol kedvesek voltak és beengedtek a késés ellenére is (mondjuk sokat segített, hogy szélen ültünk). A darab nagyon tetszett, a téma inkább női, de Laci is jól szórakozott rajta. Kedden aztán elmentünk Gyöngyösre a gyerekekért, akik addigra kimásztak nagyjából a náthából persze, úgyhogy mehettek oviba/bölcsibe.

A következő hosszú hétvége a november elsejei volt, de előtte még a szülinapom hétvégéje következett. Anya eljött hozzánk már vasárnap, mert hétfőtől kezdődött az őszi szünet, és ő vigyázott a gyerekekre. Így a vasárnapot együtt tudtuk tölteni Lacival, és az volt a szülinapi ajándékom, hogy elmentünk az új Cézanne kiállításra a Szépművészeti Múzeumba, utána pedig megnéztük az új Bond filmet amit akkor kezdtek játszani a mozik. Mindkettő nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek!

A november elsejei hosszú hétvégén Békéscsabára terveztünk utazni, de sajnos Adélnál közbejött egy hányós-fosós betegség, ami szerdán tört ki rajta. Máig sem tudjuk honnan szedte össze, csak arra tudok gondolni hogy a keddi rsg-n, mert az oviban ugye szünet volt, otthon volt egész héten, és csak ez az egy alkalom volt amikor kimozdultunk. Ez az rsg is rendhagyó volt, mert őszi szünet lévén a suli, ahol egyébként lenni szoktak az órák, zárva volt, így a Vasas sporttelepre kellett mennünk, ahol a nagylányok is edzenek. Adél nagyon élvezte, együtt csinálták a nagyokkal a bemelegítést, én pedig végre láttam, hogy mit csinálnak, mert itt volt lelátó és meg tudtam nézni. Néhány videót is csináltam, majd teszek fel néhányat.

Szóval Adélon szerda este tört ki a betegség, csütörtök reggel indultunk volna Csabára, de végül nem mentünk, mert Adél elég ramatyul nézett ki. Délutánra kétoldali fej- és tarkófájásra panaszkodott, emiatt végül a Szent László kórházba kerültünk, fertőző agyhártyagyulladás gyanújával. 2 éjszakát kellett bent töltenünk, szerencsére Adél gyorsan javult és bebizonyosodott hogy nem ez volt a baja, de azért izgultunk, és hát nem is volt ez egy kellemes hétvége, de túl vagyunk rajta. Legalább egyikünk sem kapta el a hányós vírust, ez is valami.

November 9-én, múlt héten pénteken pedig a szokásos Márton napi ünnepségre került sor az oviban, a szokásos műsorral, forralt bor és zsíroskenyér partival. Anya itt volt megint, így szerencsére Ákost nem kellett elvinnünk, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat, lévén hogy így nem kellett Ákos után rohangálnunk a hidegben/sötétben/sok ember között az uszoda udvarán...

Ma cirkuszban voltunk, a Cirkuszi kavalkád c. műsort néztük meg a Fővárosi Nagycirkuszban. Kicsit tartottunk a dologtól, mert Adél nehezen viseli a hangos dolgokat, kicsit félt is elmenni, de végül rettenetesen élvezte. Ákos is teljesen jól végigülte az első felvonást, a másodikhoz már kevésbé volt türelme. Szerencsénk volt viszont, mert az erkélyen ültünk, ott is a lépcsőnél, és pont a felettünk lévő sorban volt egy külön pad, olyan pótszék szerű, úgyhogy Ákos fel tudott oda menni az autóit tologatni, mi pedig Adéllal végig tudtuk nézni a műsort végig. Nagyon színvonalas produkciók voltak, bár talán egy fél órával rövidebb lehetett volna (szünettel együtt 2,5 órás a műsor).

Teszek majd fel fotókat és videókat is kicsit később.