40. hét

Beléptünk papíron az utolsó hétbe, de a gyermek - akinek még mindig nincs kiválasztva a neve - egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy mikor akarna megérkezni. Mindenesetre én már nagyon unom ezt a terhességet, de próbálok nem egész nap azon pörögni, hogy na, vajon érzek-e már valamit... :-) Sajnos az sem segít, hogy kb másfél hete rossz idő van, sokat vagyunk itthon a lakásban, bár ez annyiban jó, hogy addig sem kell Adél után rohangálnom valami játszótéren, ami már azért nagyon nehezen megy. Na, hát így vagyunk mostanában- látjátok, semmi nem jó? :-)

Mindenesetre mostanában javarészt itthon vagyunk, nem megyünk már sehová. Rendezkedtünk a lakásban, pakolásztunk, előkészítettem a kórházi csomagot, a kistesó hazajövős csomagját, kicsit rendezgettük a szekrényeket (már készülve a nyári költözésre), felmondtuk a lakást, nekiálltunk felmérni az eladandó bútorokat, és mérlegelni a hazaköltözési lehetőségeket, stb. Szóval csupa hasznos dolgot csináltunk. Múlt héten, és tegnap is Gyuláéknál töltöttük a szombat estét Megasztár nézőben. Tegnap egészen sokan voltunk, többek között Melindáék is eljöttek, úgyhogy Adélnak is nagyszerű társasága volt, na meg mi sem bántunk egy kis eszem-iszomot.

Adél már negyedik hete kínlódott egy megfázással, mostanra egészen kimászott belőle, viszont az éjszakai köhögés sajnos visszamaradt, és nem is nagyon akar elmúlni, ezzel küzdünk jelenleg . Sajnos nagyon rosszul alszunk miatta mindannyian, ami így szülés előtt nem túl jó, arról nem beszélve, hogy Adél mennyit szenved miatta (nappal alig-alig köhinti el magát, és az orrfolyása is teljesen elmúlt). Már mindenfélét kipróbáltunk, jelenleg a Melindáéktól kölcsönkapott babzsákon történő, félig ülő helyzetben altatás tűnik a legjobbnak, így "csak" 2-3 óránként kell köhögőrohamra felébrednünk. Én már vagy allergiára, vagy vmi orrmandula problémára gyanakszom, de még fogalmam sincs arról, hogy ezt itt Lausanne-ban hol és hogyan - és legfőképpen mikor - kellene kivizsgáltatni. Mindenesetre ha egy-két héten belül nem rendeződik, kezdenünk kell valamit a dologgal, mert így senkinek sem jó.

És a végére néhány friss fotó rólunk.


Ezt a babzsákot annyira imádja Adél, hogy elhatároztam, otthonra is be fogok neki szerezni egyet, miutána hazaköltöztünk. Nagyon sokat ül benne, és persze a legjobb szórakozás, hogy nagyszerűeket lehet rá ugrálni az ágyról. :-)

Fakrokodil, mint az Anna és Petiben:

És végül én magam így a végén: