Balcsi 2011 II. - Badacsony

Tegnap érkeztünk haza idei második - és talán nem az utolsó - balatoni nyaralásunkról, Janóékkal töltöttünk egy hetet Badacsonytördemic-Badacsonylábdihegyen. Egy négyszobás apartmanban laktunk, gyönyörű kert és úszómedence is tartozott a házhoz, amit szabadon használhattunk.

A kertben volt grillsütő, pingpong asztal, és játszótér homokozóval a gyerekeknek, úgyhogy igazán fantasztikus volt, nem is igen kívánkoztunk le a strandra. Egyszer próbáltuk meg, szerda este a szigligeti strandon lévő büfésoron vacsoráztunk, de - tekintve az egész heti kánikulát - este fél 7-kor egy gombostűt nem lehetett volna leejteni a füvön, úgyhogy a maradék kedvünk is elment attól, hogy esetleg a gyerekekkel az egyébként szép és nagy strandra lecuccoljunk, árnyékot keressünk, tömegben legyünk, stb. Maradtunk a jó kis úszómedencénél a kertben, így legalább kényelmesen le tudtuk tenni a gyerkőcöket aludni délután.

Az egy hét szuperul sikerült, egyszerűen egy rossz szót nem tudok mondani: a gyerekek egészségesek voltak, apróbb kilengések voltak, de összességében jól viselték magukat, Áron és Adél nagyszerűen összebarátkoztak, és eljátszottak egymással a hét végére. Az időjárás pazar volt, és az időt is sikerült hasznosan eltölteni a vízben pancsolás mellett: belefért jó sok borkóstolás, főként a fiúk részéről (Szeremley birtok, Laposa pincészet, Nyári Ödön, Domaine Edegger, és egy-két kisebb termelő), mi pedig Ritával eljutottunk a híres káptalantóti piacra (http://liliomkert.lapunk.hu/), ahol sok finomságot vettünk, ez volt a péntek esti vacsora. Voltunk a szigligeti várban, sőt, még túrázni is.

Ez utóbbi úgy indult, hogy sétálunk max fél órát az erdőben, amiből végül majd' 3 órás természetjárás lett. Megmásztuk a Bujdosók lépcsőjét (azt írják, hogy 464 lépcsőfok, nem számoltam, de tuti volt annyi), és így kis sétával elérhető lett a Badacsony hegy oldalában álló Ranolder kereszt (kb 400 méteres magasságban). Innen gyönyörű volt a kilátás a Balatonra, és a környező vidékre. A két nagy, Áron és Adél meglepően jól viselte a hosszú gyaloglást, bár egyikük sincs ehhez szokva, de minimális hisztit hallottunk tőlük, igaz, Adél a vége felé már javarészt az apja nyakában ült. A két kicsit az anyukák hordozták, jó kis edzés volt. :-)

Fotókat ide töltöttem fel.