Beszédje nagyon szép, összefüggő mondatokat mond, ragozással tisztában van. Egyre többször használja az én, te, stb személyes névmásokat. Néha még becsúszik egy-egy "Adél evett" jellegű mondat, de egyre ritkábban. Csak az "r" hangot nem tudja ejteni, a többi hang szépen megy, nem selypít, nem pösze.
Mostanában a rajzolás, színezés, festés lett a sláger. A színek tökéletesen mennek, fel is ismeri őket, és pl ha a színezőben ugyanolyanra kell színezni az ábrát, mint ami meg van adva, az is megy, nem téveszti (az már más kérdés, hogy sokszor nem olyanra akarja színezni, de ezt nem is bánom). Persze még inkább csak firkál, nem színez, kimegy állandóan a vonalból, de nagyon lelkes. Ha rajzol, mindig megmondja mit rajzolt, és általában fél óra múlva is emlékszik rá, hogy mi volt az, ha rákérdezek ismét, hogy ide mit rajzoltál, ugyanazt mondja. A vízfestéket pár napja kezdtük használni, szépen fogja az ecsetet, mártogatja a vízbe, és a festékbe is. Igaz, mindig szaladgálna az ecsettel, aminek nem örülök... :-)
A könyvszeretet továbbra is megvan, eléggé táplálom is, gyakran kap könyveket, és nagyon élvezi őket. Próbálok minőségi(bb) könyveket találni neki, és olyat, ami kicsit más, vagy kicsit előrelépés a már meglévőkhöz képest. Már a hosszabb meséket is végigüli, pl a Vidám mesékből mindegyiket szereti, pedig a hosszabbakat akár 5-6 percbe is beletelik elmondani, és elég sok bennük a szöveg, kevés a kép. Legnagyobb kedvenc továbbra is az Annapeti sorozat, már azt hiszem, csak egy könyv hiányzik. Döbbenetes, hogy mennyi mindent megjegyez belőlük, a legtöbbnek tudja a címét, hogy melyik mese melyik után következik, és a szövegben is nagyon sok mindent szóról szóra megtanult. Ha véletlenül máshogy mondom, kijavít.
Mostanában válogatós lett, elég egyoldalúan eszik, sokszor csak magában enné a tésztát, galuskát. Kipiszkálgatja a kajából a zöldségeket, azokat is, amiket amúgy szeret. Van olyan nap, hogy megeszi, másnap meg nem. Az új ételeket nem mindig van kedve megkóstolni, ha fáradtabb, vagy épp olyan kedve van, rá sem néz, másnap meg lehet hogy eszik belőle. A csoki, keksz stb mindig menne, próbáljuk visszaszorítani. Néha már kést is kér, próbálkozik vele, de még nem megy az evés vele. Teát, gyümölcsleveket, stb továbbra sem igen szereti, csak a vizet.
Öltözködés kezdi érdekelni, van pl egy kedvenc "pörgős ruhája", azt szívesen felveszi, illegeti benne magát. Sokat nézegeti magát a tükörben. Reggel már néha szól, hogy nem tetszik a ruha, amit választottam neki, ilyenkor mást kell ráadnom.
Szobatisztasággal sehogy nem állunk. Sok jel van, amiből azt gondolom, hogy menne a dolog, de nem erőltetem, mert egész egyszerűen nem akar a bilire ülni, a wc sem érdekli, úgyhogy várunk nyárig.
Sokat kérdez, "mi ez?", "ennek mi a címe?", "ennek mi a neve?", stb. Néha már összefüggésekre is rákérdez, pl Annapetiben a család vonattal ment valahová, leszálltak, de a vonatnak nem volt ajtaja a rajzon, és megkérdezte hogy hol szálltak le a vonatról. Idő fogalma néha már érdekli, a napokat már szoktam neki mondogatni, de még egyáltalán nem érti. Múltkor kérdezi pl: "Ma csütörtök van?", mondom igen. Két perc múlva: "Már elmúlt csütörtök?" :-)
Nagy alkudozóművésznő lett, próbál manipulálni bennünket. Ha nem engedek meg valamit, megy az apjához. Alkudozik, ha azt mondom egy mese, rávágja hogy kettő, és kérlelően néz. Már tud szépen kérni, sokat használja a "kérlek" szót, főleg ha olyasmit akar, amit nem engedünk meg... :-) Néha már odabújik hozzánk, ölelget (régen ez nem nagyon volt szokása, puszit sem ad szinte soha senkinek, nekünk sem), "megszeretgéllek", azt mondja ilyenkor. Hiszti szokott lenni, direkt rosszalkodás is figyelemfelkeltés céljából, egyre többször, de kezelhetőek a szituációk, észérvekkel -egyelőre - kiválóan meggyőzhető a gyerek, hála az égnek!
És végül az aktuális fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése