Első néhány nap nélkülem

Múlt hétvégén kimenőt kaptam, hazautaztam egyedül Bp-re 3 napra. Péntek kora reggel mentem, és vasárnap este érkeztem vissza Lausanne-ba. Nagyon jól éreztem magam, vásárolgattam, barátnőkkel találkoztam, és élveztem, hogy csak magammal kell foglalkozzak (bár néhány tervemet keresztülhúzta az elmúlt évek legnagyobb hóesése, ami gyakorlatilag megbénította a várost szombaton). Adél és Laci nagyon jól elvoltak kettesben, aminek nagyon örültem, bár nem is számítottam különösebb bonyodalmakra, annak ellenére sem, hogy ez volt az első ilyen alkalom. Mióta Adél megszületett, még soha nem volt néhány óránál többet távol tőlem.

Adél látványosan nem hiányolt engem Laci elmondása szerint, amikor skype-on beszéltünk, azt is inkább furcsállotta, mintsem örült volna neki. Szerintem még mindig nem tudja igazán hová tenni ezt a telefonálós dolgot, hogy lát is közben, beszélhet is hozzám, mégsem vagyok ott. A reptérre kijöttek értem, akkor sem ugrott a nyakamba, sőt, inkább az apjához húzott még egy ideig, meg kellett újra barátkoznia velem. Gondolom időbe telt, míg elhitte, hogy most már itt vagyok, de számítottam is erre. Összességében jó gyakorlás volt ez arra az időre pl, amikor majd kórházban leszek a szülés alatt.