http://www.diablerets.ch/index.php?cid=72
Les Diablerets, mint kiderült, gyerekkel is tökéletes választás, mert van egy funpark része, ahol kisebb szánkópályák (felvonóval, ami felhúzza a szánkót) és kis tanuló sípályák vannak, és van jópár magasabban fekvő sípálya is, a profibbaknak. Laci befizetett Adéllal az egyik kicsi szánkópályára, de még ez is elég meredek volt nekik (én már meg sem próbáltam, ekkora hassal már veszélyes), plusz a szánkónk elég kicsi kettőjüknek, úgyhogy Adél kevésbé élvezte a dolgot, szívesebben fetrengett a hóban (ezt egyébként a kb 4 óra alatt, amit ott töltöttünk, nem is hagyta abba, alig lehetett hazavonszolni, annyira élvezte). Persze azért másra is odafigyelt, a hóban forgózást is kialkudozta magának:
Miután a szánkózást/hóban fetrengést - egy időre - befejeztük, felültünk a felvonóra, hogy felmenjünk az 1717 m magas Les Mazots csúcsra, ahonnan egyébként a 7 km-es szánkópálya indul, és csodaszép a kilátás. A felvonó beülős volt, olyan mint Bp-en a libegő. Én kicsit féltem, eléggé tériszonyos vagyok, bár aztán megszoktam a magasságot, lefelé volt kicsit meredekebb. Adél is eléggé élvezte, elvégre olyan volt az egész, mintha libegőztünk volna, az meg nyerő, mert hiszen AnnaPetiék is voltak libegőzni... :-)
Odafent ettünk egy gyorsat az étteremben, aztán jöttünk is le, mert Adél már nagyon fáradt volt. Bár mondanom sem kell, hogy leérkezés után ismét felélénkült, belegázolt a legnagyobb hóba, élvezte hogy állandóan elsüllyed:
gyúrta a hógolyókat:
és persze fetrengett rengeteget:
Jól el is fáradtunk a nap végére, de nagyon jól éreztük magunkat. Szerencsére az idő is szuper volt, szinte tavasz, ragyogó napsütés, és kb plusz 8-10 fok, úgyhogy annak ellenére, hogy órákat voltunk a szabadban, még csak nem is fáztunk.
Még több képet találtok a fotóalbumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése