Luxemburgi hétvége

A múlt hétvégén hosszú hétvégét csináltunk, és meglátogattuk Barbiékat Luxemburgban. Csütörtök délután indultunk, 3-kor, de jól is tettük, hogy időben útra keltünk, mert elég hosszúra sikeredett az odaút. A hó ugyanis végig esett, igaz, nem volt nagy sehol, olyan 3-4 cm, de folyamatosan, kitartóan hullott. Az út elején megegyeztünk, hogy végig az autópályán maradunk, aztán a gps addig erősködött, hogy tud egy rövidebb utat, amíg Strasbourg előtt mégiscsak letértünk róla. Mint utóbb kiderült, ez nagy hiba volt, mert a navigátor felvitt valahová a hegyekbe, vmi szűk szerpentinre, ahol szakadt a hó, tök sötét volt, kb 20-al lehetett haladni, és rajtunk kívül sehol senki, sőt km-eken keresztül települést sem láttunk. Én kicsit kiborultam, szegény Adél ezen jól megijedt, Laci meg próbált valahogy vezetni, meg bennünket vigasztalni... mit ne mondjak, egy élmény volt. :-) Így utólag már vicces, akkor nem volt az. A lényeg, hogy kb másfél órát szenvedtünk így, mire visszajutottunk egy normális kétsávos útra, ahol már lehetett haladni is. Végül este 11 után érkeztünk meg, nagyon elfáradtunk, a kb 500 km-es utat 8,5 óra alatt sikerült megtenni.

Ennek megfelelően pénteken aludtunk, amíg a gyerekek hagyták, aztán sétáltunk egyet a városban délelőtt. Már sok minden ismerős volt a 2 évvel ezelőtti látogatásunkból. Aztán Laci futott egyet, majd csendes pihenő következett másnapig.

Szombaton átautóztunk Belgiumba, belga sör vadászatra. Először egy kis sörfőzdét látogattunk meg Luxembourgtól kb 30 km-re, de ez sajnos bezárt mire odaértünk. Bár a kopogtatásunkra egy srác csak előkerült, aki azért hajlandó volt néhány üveg sört eladni nekünk. Ezután Barbiék visszafordultak haza, mi pedig továbbmentünk egy közeli, trappista szerzetesek által ma is működtetett apátságba, Orval-ba, ahol természetesen sört is főznek, illetve eredeti trappista sajtot készítenek:

http://www.orval.be/an/FS_an.html

Az apátság belső udvarán lehet egy jó nagyot sétálni, de igazából csak a régi, már romos épületrészeket lehet megnézni, sem az újabb rész - ahol ma is élnek a szerzetesek -, sem a sörfőzde, sem a sajtüzem nem látogatható. Viszont az ajándékboltban minden termékükből lehet vásárolni, meg is tettük. Jelentem, a sajt is, és a sör is - állítólag - nagyon finom, ez utóbbit a fiúk jó alaposan bekóstolták szombat este, a kandalló előtt:


Szombat délután még belefért egy kiadós otthoni fondüzés, és egy kacsaetetés-játszóterezés a Barbiék lakásához közeli parkban, Adél legnagyobb örömére:


Vasárnap már délelőtt 10-kor hazaindultunk, de szerencsére tiszták voltak az utak, nem havazott, jól lehetett haladni. Félúton megálltunk Franciaországban, Colmarban, ami egy nagyon helyes elzászi városka. Sétáltunk egyet, és jól beebédeltünk egy helyi sörözőben, ahol érdekes módon inkább német-svájci beütésű ételeket kínáltak, ahogy a képen is látszik (röstit ettünk, és a Svájcban is népszerű savanyúkáposztás-kolbászos egytálételt is kipróbáltuk):


Az út hazafelé 5 és 3/4 óra volt "csak", ami normális, szerencsére ezúttal már semmi nem akadályozott. Összességében nagyon jól éreztük magunkat Barbiéknél, szerencsére mindkét gyerek viszonylag jó aludt éjszakánként, így egészen kipihentük magunkat, feltöltődve jöttünk haza. Maxim nagyon aranyos, Adélnak is tetszett szerintem, próbált neki több dolgot (játékokat, toronyépítést, stb) mutogatni, hogy hogy is kell csinálni... :-)

Szekitől először félt egy kicsit Adél, nem is mert ránézni sem, de az megtörte a jeget, hogy Szeki hajlandó volt néhányszor megkergetni Adélt a lakásban. Ezután már kereste a társaságát ("Szeki kergessél meg!"), szombat reggel egyenesen reklamált, hogy Szeki miért a saját kocsijukat vezeti, miért nem a miénkben utazik... :-)

További fotók a fotóalbumban.