Ovi ügyek

Tegnap alvásidőben bebumliztam Adél ovijába, hogy megvitassam Nórival, az egyik óvónénivel Adél ovis ügyeit. Azért mentem alvás alatt, hogy Adél ne lásson, mert akkor ment volna a nyafogás, hogy anya maradjál, meg máskor is gyere be, stb., örülök hogy már nem sír reggel, nem akartam újrakezdeni az egészet.

Összességében elégedett vagyok, Nóri szerint Adél látványosan nem rosszkedvű, látszólag nem érzi magát rosszul, nem sír, szépen, jó étvággyal eszik, alvással nincs gond. Ami gond, az a dac, nem nagyon akarja csinálni, amit mondanak neki (itthon is ez a gond sajnos mostanában, egyik fülén be, a másikon ki minden). Az ovinak elég kötött napirendje van, és elég sok a szabály is (a medencéknél és a vízben főleg, a gyerekek biztonsága érdekében), és ezeket Adél nagyon rosszul viseli egyelőre. Nóri szerint mondjuk látszik rajta, hogy direkt, csak azért sem akar sok mindent csinálni. A legrosszabb a helyzet az öltözésnél, amikor mennek le pl az udvarra, vagy délután a buszhoz, akkor csak ül a padon, szopja az ujját, rosszabb esetben nyafog hogy segítsenek neki, nem akar önállóan öltözni. De érdekes módon, amikor úszásból jönnek vissza, és fázik/éhes, akkor pikkpakk, külön felszólítás nélkül felöltözik... :-) A másik a pakolás, amikor a játékokat pakolják, azt látványosan utálja. De sok esetben is az a tapasztalat, hogy megy a saját feje után, és nem akar engedelmeskedni - pl ez jellemző példa volt, hogy valamelyik nap mentek az udvaron valami lépcsőn szépen sorban, kettesével, és Adél egyszer csak kiugrott a sorból, és elkezdett a lelátó nagyobb lépcsőfokain ugrálni, mit törődött ő azzal, hogy most ezt éppen nem lehetne csinálni. Kb az ötödik felszólításra volt hajlandó visszaállni a sorba. És számtalan ilyen fordul elő egy nap.

Az látszik, hogy keveset járt még egyhuzamban oviba a sok betegség miatt, nem szokta meg a napirendet, a kötöttségeket, és hát valószínűleg az ellenkezés is nagyon dolgozik még benne, hogy minek kell neki ott lennie, mikor én itthon vagyok Ákossal. Ugyanakkor én úgy látom, mintha kezdene átbillenni, mintha kicsit stabilabb lelkiállapotban lenne, mint az elmúlt két hónapban, de még nem akarom elkiabálni.... Majd meglátjuk a hétvégén az eheti mérleget, az elmúlt két napban jókedvűen jött haza, jól evett, jól aludt, aminek nagyon örültem.

Ma voltunk Ákossal babaklubon, a vezetőjével is beszélgettem a helyzetünkről, ő is megerősítette, hogy Adél reakciói teljesen normálisak, az életkorának is megfelelnek, és az élethelyzetünk is indokolja őket (hazaköltözés, apa nincs itthon, kistesó). Szóval bizakodom, hogy hamarosan jobb lesz ez.